AI-ron behatás emberek felnőtt idea képes kérdem nyelv random srófa velem virtus zen zsibbasztó
↑ témák
utolsó ↓
-
(egy) próba egy
hétköznap koraeste betérek egy forgalmas csomópont sarkában üzemelő pizzaszeletet árusító helyre. derült égből bevillan a sablonmondat egy nyelvtani röntgengép felvétele alatt, amíg várom sorom:
Jó estét kívánok! Egy szelet Trüffelest kérek szépen, és itt fogyasztom.
de mégis mi az ég egy adta világért fogalmazom bele verbálisan a módot, ahogyan mondom? miért nem mondom úgy, és egyúttal kihagyva a módhatározót: szépen. milyen nevetséges, hogy elszavalom, hogy szépen kérem, pedig ezt mondhatom olyan hangsúllyal is, hogy azonnal az Iróniába reppenünk rögvest vagy Bántásba. majd meglengetem úgy a szavak elejét-végét a mondatritmussal karöltve, hogy verbálisan elhagyva mégis szépen szóljon. mekkora ötlet!
sorra kerültem:
Jó estét kívánok! Egy szelet Trüffelest kérek szépen, és itt fogyasztom.
-
ómantrák
~ Bezzeg az én időmben!
~ Régen minden jobb volt!
~ Ezek a mai fiatalok!
~ Mit képzel magáról?
~ Minek ment oda?
~ Mire számított?
~ Így járt!
~ Nem szégyelli magát?
~ Mit tetszik keresni?
~ Kikérem magamnak!
~ Megmondtam vagy nem megmondtam!
~ Mit tett le az asztalra?
~ Hát nem is szólsz?
~ Ezt tudnod kéne már!
~ Már akkor csináltam, amikor meg sem születtél! -
szélsőségek szélsősége
amikor mindenki gyűlölködik, szeret.
amikor senki nem megértő, meghallgat.
amikor nép melankólia van, ragyog.
amikor péntek tizenhárom, az csak péntek 13.amikor mindenki toporog, türelmes.
amikor senki sem várna, csak áll.
amikor lohol a nép, várat.
amikor jajj, hétfő!, az csak egy nap.amikor mindenki kiabál, néma.
amikor senki sem beszél, szól.
amikor nép tagad, oszt.
amikor kispéntek: ja, az csak csütörtök.amikor mindenki érzéketlen, figyel.
amikor senki sem figyel, őriz.
amikor a nép suta, világít.
amior szerda: az élet közepe.amikor mindenki hitetlen, remél.
amikor senki sem remél, lát.
amikor nép hajtja igába fejét, nevet.
amikor a vasárnap nem vásárnap.amikor azt hiszi tudja, érzi.
-
napszemüveg
jártamban-keltemben rábukkantam egy antikváriumra, melyet a térképeken nem jegyeznek. hetekkel később időt szánva visszamentem, és aprólékosan végigböngésztem minden a felhalmozott tárgyakat. kifelé tartottam, amikor a szemem sarkából egy napszemüveg megfogott. három utcára jártam, hátraarccal visszamentem, ráböktem, ezt kérem. felpróbáltam, tökéletesen illeszkedett, nagyon kellemes kontrasztot adtak lencséi a világ fényeinek.
néhány hónappal később elhagytam. az út során induláskor megmaradt a mozdulat, hogy zsebbe teszem tokkal, majd órákkal később hazaérve sehol nem leltem. visszaemlékeztem, és amit fel lehetett kutatni – autó – megtették: nincs. de hol hagyhattam el? hol eshetett ki? hogy’ történhetett? újra és újra forogtak le a képkockák. szomorú voltam, elkezdtem keresni ugyanazt: biztosan kapható. visszamentem az antikváriumba, hátha ott találunk egymásra a következő napszemüvegemmel, netalán egy olyannal. hetek leforgása után meglett a típus, rendelésre kapható egy-két helyen, és újonnan háromszorannyiért adják.
belenyugodtam, hogy mennie kellett, azaz ösztökéltem magam, hogy hagyd, mennie kellett. rendeltem egy hasonlót, két hét epekedett várakozás után megérkezett: csodálatos! noha az elhagyott, az jobban illeszkedett. nem baj, ez van, így kellett lennie, van egy másik, ami nagyon jó. elfogadtam, és már-már a felejtés lassú, kiszámíthatatlan útjára került az események és történések zuhatagában.
és ekkor előkerült az autóból.
-
random arc 28
lélekmelengető márciusi vasárnap délután a közeli bevásárlókomplexum előtti járdán egy kapucnis, cipzárral osztott, és annak két partján mellmagasságban “TRAN” és “QUIL” szótagok cirádás betűkkel felvarrva, alatta népi indás motívumokkal felpulóverezett, középkorú, alacsony, zömök nő felveszi a telefonját tizenöt méterre szemből sétálva, kihangosítja, és beleszól emelt, ideges, számonkérő hangszínen:
> mi a faszért nem veszed fel a telefont?
~ öniróniában deficites nőnapot kívánok! ~
-
hangüzenet
nem újkeletű a hangüzenetküldés: négy-öt évtizede jelent meg a hangposta-szolgáltatás, elsőként a nyugati telefontársaságok kínálatában, hozzá illeszkedve a hangrögzítővel felszerelt háztartási készülékek, minikazettára felvésve a hangrezgéseket lehetett visszahallgatni tetszőlegesen.
okostelefonos üzenetküldő-szolgáltatások pár éve (?) implementálták e funkciót, mellyel tetszőleges (?) időtartamú hangüzenet küldhető. négy-öt mondatnál hosszabb válaszokat jellemzően kényelmetlen leírni, vagy a nagyon-nagyon gyors reakciót kívánó, szélsőséges érzelmek kommunikálását jóval egyszerűbb egyetlen gombimitációra koppintva szabadon elbeszélni – valamelyest több információtartalommal bír a közlés, mintha szövegesen akár emojikkal kiegészítve írnám le. ugyanazt a jelenséget hordozza mélyében, mint az okostelefon en bloc: a moston kívül áll. én elküldöm most, és a másik majd meghallgatja: ha kézbesítést követően azonnal teszi, az időeltolódás triviális.
ha szabadon beszélhetek, a másik rám szegeződő szempárja nem terelget; jelez vissza; regulál; kér, könnyen elkalandozok, és egy történet részletében egy újabb történetet kezdek, melynek egy részletére kitérve egy újabb történet indulhat el. visszaszálazni…gubancos, és ha még kérdéseket is felteszek…szóval a másik félnek:
a) nagyon kell figyelnie (fókuszáltabban, mintha élőben történne mindez),
b) jegyzetelni érdemes öt percnél hosszabb intenzív információmennyiségű üzeneteknél,
c) érdemes némi figyelemmorzsát magában tartania, hogy rá hogyan hat mindez.elvész egy beszélgetés éltető tüze, ami ott (itt) és akkor (most) van a pillanatban: egy hangsúly és arra a reakció, egy tekintet, egy arcizom rándulás, meg még hasonlók. persze, felröhögök-hümmögök-krákogok-dühöngöm egy-egy hangüzenet hallgatásakor, csak azt a másik félnek legfeljebb utólag interpretálhatom, ami veszett fejsze nyele. mesterkélt, ha mímelem. megmásítja a dinamikát, tompít az éleken.
meghallgatás vagy válaszolás idejére át kell szellemülnöm, legyen bárhol a két (vagy több) test a térben éppen.
hívj fel.
találkozzunk.
-
nem az én problémám
szocialista mammutvállalat benyomását korunkban is áporodott szagként, helyiségenként-részenként-egyénenként árasztó nagyvállalat egyik irodaépületének földszintjén állok a büfé előtt. pár perc rendezgetés és pakolás után odajön megkérdezni a hölgy, mit kérek.
– egy hosszúkávét tejjel.
odamegy a géphez, benyomja a gombot, kakofon recsegéssel lesz aprólék néhány száz kávébab. visszajön közben.
– négyszázhúsz lesz.
– kártyával fizetek.
– azt nem lehet ezer forint alatt, és nem sokára zárunk.
– tessék?
– már kikapcsoltam a terminált.
röhögni kezdek, néhány rekeszizom-rándulást követően abbahagyom. nézek rá, bele az arcába. néz vissza.
– és ajánl valamilyen megoldást a helyzetre? nincsen készpénzem.
– meghívlak egy kávéra.
– köszönöm!
-
.-˙dopa-versike˙-.
pulzust emel, dopamint lök be:
óh vajh’ megjött a várt szívecske?rövidke szakkádra adom szívem,
ki most ha kel, halni nem mer.
na itt csak teste lakozik,
hisz’ szelleme épp’ köztes térben időzik.mit lát, hogy’ hall? ki tudja azt!
autó dudál, vonat füttyent:
s ő nem hány fittyet.
nemígy láthatatlan bíró.számok posztmodern bűvölete:
a több jobb, kevesebb rossz;
s lehetőleg mindinkább emelkedjen:
mintha az összeomlás elkerülhető lenne.igéz színével, méláztat letisztultságával.
uralna intelligenciájával: még t’án nem
tudja, akarja, vagy nem akarja ezt ő.
anyagával kielégít, elérhetősége babonáz.és nincs semmi, ami zaboláz!
hűséges barát, miszlikre szaggatott
figyelmet követelve:
több képernyő, több idő.
mikor fókuszáltál ki
a tüzet imitáló manipulációból? -
tömör gyönyör
bölcsesség = tudni hallgatni.
-
téttelenség ára
I. a telefonom tartalmáról identikus biztonsági másolatot csinál a rendszer: ha elvesztem a készüléket, csak újat kell vennem, és ugyanilyen lesz minden. csak nehogy tétje legyen a veszteségnek, legfeljebb pénzben!
II. egy ország, ahol a határon ki lehetne tenni – összterületi érvénnyel – az “úthibák” KRESZ-táblát: csak nehogy tétje legyen annak, hogy nem tartják karban az utakat, pénzbeli se!
III. légitársaságok, amik szennyezik a levegőt, de furmányos marketinggel elhitetik az utassal, hogy ezt vagy azt a társaságot és lehetőséget választva kevésbé káros kirepülni fagyit nyalni késő délután Rómába. csak nehogy tétje legyen a következő negyedéves profit realizálásának: mindent a pénzért!
csak nehogy a fagyi visszanyaljon!
Aroff 